Kezdjük!


"A veces me elevo, doy mil volteretas
a veces me encierro tras puertas abiertas
a veces te cuento por qué este silencio
y es que a veces soy tuyo y a veces del viento. "
(‘Cuando nadie me ve’, Alejandro Sanz).



Ez az egyik kedvenc dalom. Nem tudtam másik címet választani a ami blog indulásra. Itt megosztok majd egy kis darabot magamból, olyan részét az életemnek, amit eddig még senki nem látott.





Ez egy kis jelkép ami otthon van. Nincs semmi különös jelentése. Egyszerű. Egy fém darab csak, egy mondással: "Barátok és család gyűjtő helye".  Ez az amit akarok, hogy ez a blog egy különleges hely legyen, egy találkozó hely ahol megoszthatom a dolgokat amik boldoggá tesznek. A dolgokat amiket szeretek. És amiket nem. A TV backstagevel kapcsolatos közismert dolgokat.. A tippeket amik nekem bejöttek. Szeretném felfedezni azokat a helyeket amiket érdemes megosztani, és dalokat amik inspirálnak.


És mit is mondhatnék a havonta megjelenő ELLE interjúimról? Hogy előkészületben van! Minden találkozás, minden személy, a fotózások... Minden egyes interjú tele van ezer és egy anekdotával, amiket ezen a blogon fogok felfedni előttetek a heti bejegyzéseimben.



4 évvel ezelőtt kezdődött a kapcsolatom az ELLE-vel. Mindig is különleges volt. Az első címlapomtól kezdve, ahol Photoshop és smink nélkül vagyok látható, egészen a tavaly decemberi Swarovski kristályos címlapig, és a Vörös Keresztes amely az éhezés ellen harcol, néhány nappal a VB-ra való utazás előtt készült, és megváltoztatta az életemet.

2009 november, 2010 július, 2012 december


És most, csak személyes pillanatot élek meg, és valami gyönyörű részeseként térek vissza. És nagy szerencsém, hogy ezt Paula Echevarríaval és Tara Lynnel oszthatom meg, két igazi nő akikre felnézek.



A blog írás ötlete körülbelül másfél éve kezdett el keringeni a fejemben, amikor az ELLE lányok elindították a weblapot és felkerestek. És most arra gondoltam, itt az ideje. Nem volt sok időm, és mindig is idegenkedtem a közösségi oldalaktól. Tisztában vagyok azzal, hogy felelősséggel jár, és elkötelezettségről van szó. Röviden, azt hiszem ezt a jó projektet megéri majd szeretettel kezelni.

Már egy ideje és most végre itt az idő, hogy én is beleugorjak a közösségi hálózatokba. És itt vagyok. Ezzel az illúzióval, hogy mindannyiunknak szembe kell nézni az új kezdettel. Ideges és ugyanakkor nagyon lelkes is vagyok.

Olyan gyorsan élünk, hogy gyakran nincs időnk hálásnak lenni azért a sok különleges dologért amik nap mint nap történnek, és bármilyen kicsik is, különlegesek. Ne csak nézzünk, hanem lássunk is, ne csak legyünk, hanem éljünk is.



Tudom, hogy 3 napja volt már, de nem akarom elszalasztani a lehetőséget, hogy megemlékezzek a mellrák világnapjáról. Innen szeretnék csatlakozni és kifejezni a szeretetemet és támogatásomat annak a nagyszámú nő-csoportnak akik ebben a betegségben szenvednek és harcolnak ellene és a családoknak akik nem tudták legyőzni és szerettük nem lehet velük, hogy élvezzék az életet. Nekik, mindannyiójuknak szeretném ajánlani az első bejegyzésemet.

Oké, a blogom most már nyitva. Most már mindannyian láthattok, amikor senki sem lát.. Remélem velem tartotok majd ezen a kalandon, csütörtökön folytatjuk. Puszi