A történelem legjobb középpályása, fontos tagja a nemzeti válogatottnak és az egyik legszexisebb focista a világon. Mindenki tudja ki ő, de nem sokan tudják milyen is ő valójában. Xabi Alonso elhagyta a focipályát (néhány órára), hogy alávethesse magát a harmadik fokozatunknak. Beszélgettünk családról, általa nem kedvelt dolgokról és természetesen a Real Madrid öltözőjéről és az edzőjéről José Mourinhoról.

Részletekért kattints a további bejegyzésekre >>

8 éves volt, és imádta a rizikót. Egy nap San Sebastíanban, úgy döntött, hogy beleugrik egy kosárlabdazsákba. Nem sikerült. Az eredmény? Vérző szemöldök. Két héttel később, mikor még a seb be sem gyógyult teljesen, visszament és újra megpróbálta. Megint nem sikerült, és felrepedt a másik szemöldöke is.



"Azt mondták, hogy makacs vagyok, és igaz, nem vagyok könnyen meggyőzhető" Xabi Alonso elismeri, de meglepte, hogy az egyik legjobb barátja Triki elmondta nekem ezt az (a kosárpalánkos) anekdotát. A középpályás jól tudja, mit akar és mit nem, mit szeret és mit nem. "Például, megvetem azokat az embereket, akik megpróbálják magukra felhívni a figyelmet és azokat is, akik utálatosak. És ki nem állhatom a pontatlanságot." Szerencsére, időben érkeztem a találkozónkra. A hely Valdebebas, Madrid sportcentruma.  1,2 millió m2, 14 focipálya. Néhány napja, Florentino Pérez egy rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze, hogy tagadja az állítólagos konfrontációt az edző és a játékosok között. De a baszk középpályás, akit a "csapat peacemaker"-ének hívnak nyugodtan és erős kölni szagban érkezett meg. Farmer volt raja, egy fekete pulóver és egy elegáns olasz cipő. Az Emidio Tucci divatcég arcává választották. Magassága és termetessége meglepő. Ő egy szolid ember, nem csak a testbeszédében és a focipályán, hanem beszédében is. Vörös szakálla az egyik azonosító jele, amit nem lehet elrejteni egy fél mosollyal, ami néha világít az arcán. A kinézete néha zavarba ejtő, így azt kell mondanom: még egy lépést se. Mint a fociban, ő az egyik, aki megállítja az ellenfelek támadásait és végrehajtja a szabályokat.


- Elhiszed, hogy Mourinho most nehéz helyzetben van most?


-Ő egy elég okos ember, aki tudja, hogy kell együtt élni a kritikákkal. Ha az eredmények jók akkor minden csodálatosnak  tűnik, ha rosszak akkor konfliktusok, személyes viták és problémák merülnek fel. De igen, ebben az évben nem vagyunk elégedettek, mert többet veszítünk, mint szoktunk. 

- Milyen a míster?


- Mint edző, nagyon, nagyon jó. A világ egyik legjobbja. Segített személyesen és szakmailag is növekednem. És nagyon empatikus tud lenni, ha eljön az ideje. 


- Nem ezt beszélik...


- Első kézből mondom neked. Napról napra megnyer téged, szemtől szembe. Én a játékos-edző kapcsolatról beszélek. Az egyéb típusokat nem ismerem...


-A Madrid öltözője szétoszlik Mourinho körül, azt beszélik.

- Nem, nincs semmilyen szétoszlás. Tudok mindenről, ami itt folyik, és látom a különbséget a valóság és a sajtó által leírtak között. Nem tölthetjük azzal minden időnket, hogy tagadjuk ezeket az állításokat.  Csapat vagyunk és továbbra is annak kell lennünk, egységesnek kell maradnunk, mert ez egy csapatsport. 


- A míster és Iker Casillas közötti kapcsolat is jó?


- Nagyszerű szakmai kapcsolatuk van, mint edző és játékos. Nincs okuk arra, hogy elmenjenek sörözni. 

Az interjút egy kis szobában vettük fel, nagyon közel a Madrid sajtószobájához. A falak Santiago Bernabéu és csapat által nyert trófeák képeivel dekoráltak. A szoba közepén egy asztal 2 székkel. Egy kicsit erőltetett testtartással ült. Időnként, miközben válaszol, lehajtja a fejét, talán szégyenlősségében, vagy, talán mert nem akar részletesen válaszolni néhány kérdésre. Például annál a kérdésnél, hogy hogy lehet részese a Real Madridnak, mikor baszk: " Soha nem volt ebből problémám. Számomra ez normális. Ha valaki megsértődik az az ő baja, nem az enyém."
Csapattársa és jó barátja, Álvaro Arbeloa mondta nekem a következőket:  "Alonso közvetlen és soha nem hagyja, hogy befolyásolják. Mint egy jó baszk, tartja a távolságot, értékel téged és az idő múlásával megnyerheted a bizalmát. Az emberek soha nem lesznek képesek megismerni őt. Tudja, hogy mi az amit meg akar mutatni, de rengeteg mindent elrejt. Szerencsés vagyok, hogy számíthatok rá és tudom, hogy itt lesz számomra életem hátralévő részében."


Xabi nem egy tipikus focista. Nem az a játékos, aki elbarikádozza magát a La Finca-ban. (Madrid egyik luxus negyede, a sportolók közkedvelt lakónegyede, mivel zárt és a paparazzik számára lehetetlen a bejutás). Úgy döntött, hogy feleségével Nagoreval és a gyerekeivel Jonnal és Aneval a külvárosból - ahol csak 2 hónapot laktak - beköltöznek a belvárosba.  Könnyen bele lehet futni Alonsoba a Café Comercialban a Glorieta de Bilbaoban, vagy a Proyecciones mozinál a Fuencarralban, vagy bármely étteremben a Salamanca környékén. Szívesebben megy a Pradoba mint a Joy Eslava clubba, ahogy javasolja is twitter oldalán ahol majdnem 4 millió követője van, a Homeland legutóbbi évada vagy Leonard Cohen új albuma után jöhet bármi, ami sport, és a közös vacsorák a barátokkal a San Sebastían melletti Antiguoban. 


Azt mondja: "Nagyon baszk vagyok, nagyon is donostiarrai vagyok, a szomszédságom, az életen át tartó barátaim, az iskolából ahova 6-tól 18 éves koromig jártam.”


Triki, Chufo, Balán, Goyo... stb. stb. ... amíg el nem érjük a 10 főt,akik mind a baráti társaság tagjai, ahol mindenkinek más a beceneve. Xabi Bone néven ismert.. ( Xabo >Xabone >Bone). Közülük négyen élnek Madridban, a többiek Donostiban. Próbálnak összejönni, amikor csak tudnak, vagy Madridban, vagy San Sebastíanban. Triki azt mondja: "december 29-n a Santo Tomás fesztivált ünnepeltük, és az iskolák standokon árulták a cidert és a chistorra-t (kolbászféleség).  Egyik nap, mindegyikünk felvette a tipikus kosztümöket a svájcisapkákkal és sálakkal. Ebben az időben lett Xabi neve a Bone.”


Bone kicsit mérgesen néz rám, amikor arról az anekdotáról kérdezem, amit a barátai mondtak nekem, talán csodálkozik, hogy mi a fenét mondhattak nekem. Azt mondja, nevetve: "Legalább az egyik legkomolyabb telefon számát adtam meg neked, mert nem bíznék abban, amit a többiek mondtak volna neked".


Hogy megérthessük Alonso gyökereit vissza kell mennünk Goierri régióba, az Orio folyó medencéjébe, a Gipuzkoa szívébe. Alonso Tolosaban született, az édesapja Periko Alonso szülővárosában, aki hússzor játszott a nemzeti válogatottban. A bátyjával Mikellel és az öccsével Jonnal nőtt fel San Sebastían és Orendain - az édesanyja, Isabel Olano szülővárosa-  között. Mikor egy éves volt az édesapja aláírt a Barcahoz és a család egy Diagonalhoz közeli házba költözött. Az első emlékei is innen vannak, ahol 6 évet élt. Periko Alonso 3 évet játszott a Barcaban és 3 továbbit Sabadellben. Ezek után a kalandok után tértek vissza País Vascoba. Elárulta: "szerettük a nyarakat az Okaingorro-i vidéki házunkban tölteni, gyíkokat kergetni, vagy tojással dobálni az elhaladó autókat. Igen, egy kicsit nyughatatlanok voltunk." –mondja, mielőtt elmesélne egy következő történetet, ami megváltoztathatta volna a sorsát. 1990 nyara volt, ő pedig 9 éves. Néhány barátjával és a bátyjával Mikellel játszott az Ondaretta beachen. Az akkoriban még ismeretlen Julio Medem épp a Vacas című filmjét kezdte forgatni és szüksége volt egy vörös hajú atletikus fiúra, aki eljátssza az ijfú hőst, Perut. Két casting ügynök is kiszúrta Xabit a körúton. Odamentek hozzá és azt kérték had beszéljenek az édesanyjával. Így magyarázza: "A tengerparton volt néhány baráttal. Elmondták az ajánlatukat, de nem győzték meg. Csak azt akarták, hogy anyám megfontolja. Az édesanyám egy tipikus baszk matriarcha, aki csak magára, a férjére és a gyerekeire gondol. Reflexív és analitikus." Ez az a két tulajdonság amit Xabi örökölt. Nem hagy semmit sem a véletlenre, legalábbis a válaszait semmiképp.


- Szigorú ellenőrzés alatt tartod az imidzsed?


- Próbálok óvatos lenni, nem szeretek mindenhol megjelenni.


- Úgy tűnik te egy visszafogott ember vagy. Van olyan, hogy elveszted a fejed?


- A pályán, néha, de nem túlságosan. Az nem én vagyok. Próbálok nem túlzásokba esni, mert mikor azt látom, hogy egy csapattársam pont ezt teszi, azt egyáltalán nem szeretem...


- Mi fáj a legjobban azok közül, amit a rajongók mondanak rólad?


- Lusta! *nevet* Néhányan közülük mindig próbálnak megbántani…


Periko Alonso, aki megnyerte a ligát háromszor, üzleti diplomával rendelkezik, követelte a fiaitól, hogy tanuljanak. Xabi kombinálta a fociedzéseket és a házi feladatokat az Ekintza iskolában, ahol az euskerat tanulta, a nyelvet, amin a családjával beszél. Azt mondja: "Sosem voltam problémás gyerek az iskolában. Csintalan voltam, de jó tanuló, habár nem túl zseniális.”


A fiúk többsége a focista karrierjét 12 évesen kezdi, de Xabi mindezt profi szinten 17 évesen kezdte, mikor a Real Sociedadhoz igazolt. Azt mondja: "a tanulmányaidat és a focista karrieredet kombinálni bonyolult. Én jól csináltam." A középiskola után elkezdte az első évet az ipari mérnök szakon, de gyorsan feladta. Ez volt az a pillanat mikor úgy döntött, hogy az édesapja nyomdokaiba lép. "Három évig folytattam üzleti tanulmányokat, de nem diplomáztam le. Ha visszavonulok, újra kezdem a tanulást." -mondja.


- Otthon sokat beszéltetek a fociról?


- Nem mindig. De édesapámmal meccseket néztünk és beszéltünk róluk habár ő nem volt olyan, aki mesélt volna a csatáiról, vagy tanácsokat adott volna nekünk. Egyértelmű, hogy nagy hatással volt ránk. Sosem képzeltem azt, hogy egy nap majd a Real Madridért játszhatom, vagy, hogy világbajnok leszek. Ez nem volt cél, annál inkább egy természetes következmény. Sosem gondoltam arra, hogy többet is elérhetnék annál, amit már elértem. Úgy hittem nehezebb lenne..


- Milyen értékeket kaptál a szüleidtől?


- Tisztelet és őszinteség. A tükörképük vagyok.


- Mi a legjobb tanács, amit kaptál tőlük?


- Nem számít mennyire el akarsz érni valamit, mindig két lábbal kell állnod a földön és megtartani az egyensúlyt.


- Bármilyen tanács a barátoktól vagy a csapattársaktól?


- Szeretek megfigyelni, hallgatni. Autodidakta módon tanulok bizonyos dolgokat.


A Real Madrid TV egyik munkatársa kopogtat az ajtón és megszakítja a beszélgetést. Sergio Ramossal forgatnak a szomszéd szobában és arra kér minket, hogy legyünk egy kicsit halkabban.  Xabi furcsán néz rá, mert a hangja sima és néha észrevehetetlen, és még ha nevet sem emeli fel a hangját. Ennek ellenére, még halkabban kezd el beszélni, éppen, hogy hallható. " Annyi mindent megosztottunk egymással, már szinte ikrek voltunk" -mondja a bátyjáról Mikelről. Mindketten az Antiguokoban kezdték, a helyi csapatnál Donostiban, később mialatt Xabi aláírt a Real Sociedadhoz, a bátyja az Athletichez szerződött. Az első fizetésüket közösen költötték el, vettek egy Volkswagen Golfot. "Nem vagyok különc, mindig is tudtam, hogy élvezzem és használjam a pénzt. Szeretem az egyszerű dolgokat, szeretem a pénzt utazásra költeni, kipróbálni egy éttermet vagy venni egy jó órát." - meséli Xabi.



Három év után az első osztályban, második helyezettként a Ligában, 15 válogatottsággal eljött az idő a nagy ugrásra. Az ügynöke Iñaki Ibáñez - aki az édesapja ügynöke is volt- megkötött egy 19 millió €-s szerződést a Liverpoollal. Xabi csak 22 éves volt. Így magyarázza: " személyes és sportszinten is ez volt az ideális pillanat a váltásra, elhagyni a családomat, elrepülni és felnőni." Összepakolta a bőröndjét és a város legmodernebb részébe költözött, Docks-ba, a Mersey folyó partjára. És ellentétben a többi focistával, nem volt problémája az angol nyelvvel, már volt egy nyelvvizsgája belőle és korábban eltöltött két nyarat Írországban.


2008 márciusában Xabi már az ötödik szezonját töltötte a Liverpoolnál és szembesülnie kellett karrierje egyik legnehezebb szituációjával. Így emlékszik vissza: " Nagore terhes volt Jonnal, az első gyermekünkkel, és vasárnap elfolyott a magzatvíz." Hétfőn Milanoba kellett utaznia ahol élete egyik legfontosabb mérkőzését játszotta, Bajnokok Ligája negyeddöntő, az Inter ellen. Bevallja: "Órákat töltöttem azzal, hogy meghozzam a döntést, és végül úgy döntöttem, hogy a feleségemmel leszek a gyermekünk születésekor. Felhívtam a místert (Rafa Benítez) és mondtam neki, hogy ha akarja, akkor az első géppel megyek Milanoba amint a fiam megszületett." De az edző nem tudott várni, és a végén a szülés is csúszott így nem tudott játszani.


- A míster megértette a döntésedet?


- Azt hiszem, Rafa többé-kevésbé megértette. Most már tudom, hogy megfelelően döntöttem, és újra megtenném. Nagore az életem nője, az egyetlen, akivel családot alapítok és az egyetlen, akivel nagy dolgokat élek meg.


Megpróbálta elkerülni a kérdéseket a feleségével kapcsolatban, de érzelmes lesz amikor visszaemlékezik az első gyermeke születésére. "Sírtam" - vallja be, egy másodperccel később elpirulva teszi világossá- " Nos, nem tudom, hogy sírtam-e... Elérzékenyültem." Nagore Aranburu guipuzcoanai (baszk tartomány), Urnietaban született. Tíz évesen költözött San Sebastíanba a családjával és itt találkozott Xabival. Mikor Alonso a Liverpoolhoz igazolt, otthagyta a ruhaboltot ahol dolgozott és vele költözött. Recepciósként kezdett dolgozni egy hotelben a házukhoz közel, bár tanult divatot (az Inditexnél volt szakmai gyakorlaton stylistként, filmeknél és a Basque TV egy sorozatánál). Teljesen ismeretlen volt és még ma is jobban szereti az idejét a családjával tölteni és nem a fotózásokon. Ha meg akarod találni, keresd egy színházban vagy egy parkban. Vagy a focistadionban. Xabi azt mondja: "nem szentelt túl sok figyelmet a focinak, de végül megkedvelte és nagyon jól érti is."


- Nagore az a személy, aki a legnagyobb hatással van rád?


- Azt mondanám, igen. Mikor fiatalabb voltam, a szüleim voltak azok és most a gyermekeim befolyásolnak a legjobban.


- A feleséged valaha is feladott bármit érted?


- Nem. Szeretem ha megvannak a saját programjai, a saját érdeklődése, szereti a divatot és a tervezést. Ez tetszik, mert sokkal több, mint anya és feleség, aki csak a férjéről és a gyerekeiről gondoskodik.


- Egy férfias világból jöttél, jól érzed magad, ha nőkkel vagy körülvéve?


- Attól függ, semmi gondom ezzel. Ez nem egy olyan dolog, amit próbálok elkerülni.


- Mi a nehezebb, gólt lőni vagy felnevelni egy gyereket?


- Mindkettő bonyolult. Imádok gyereket nevelni. Megpróbálok jó apa lenni; a gyermekeim a legnagyobb felelősségem. Apának lenni teljesen megváltoztatja az életed, és nincs hozzá használati utasítás. Rengeteg időt töltök távol az otthonomtól így végül a feleségem az, aki többet gondoskodik róluk. És ez nagyon nehéz, hogy nem lehetek ott velük nap, mint nap. Ha elutazom, akkor Skype-n keresztül látjuk egymást még ki nem merülnek és el nem alszanak.


- De ha velük vagy...


- Imádok lemenni a beachre vagy a parkba Jonnal, aki most 5 éves, és van egy különleges apa-fia kapcsolatunk. Nem volt tisztában azzal ki is az ő apja egy kis idővel ezelőttig, abból jött rá amit az ovis társai mondtak neki. Egy nap hazajött és azt kérdezte: " Aita (az apa baszk nyelven), ismered Cristianot?" Elmondtam neki, hogy ő a csapattársam és, hogy egy nap majd szeretném bemutatni őket egymásnak. Mikor megállítanak, az utcán egy autogrammért azt kérdezi: "Ki a barátod?" Azt gondolta, hogy mindenki, aki megállít engem az a barátom.


Colin Pomford egy angol ügyvéd aki Xabi képviselőjeként dolgozott, később pedig barátja és bizalmasa lett. Együtt ugrottak fejest a liverpooli életbe, Colin volt az útmutatója. Azt mondja: "talán van egy sztereotípia a focistákról, de ő más, őt sok minden érdekli - művészet, irodalom, politika." A London Carriage Worksban ebédeltek, a The Quarterbe mentek inni, az Echo & the Bunnymen koncertjére jártak, golfoztak és részt vettek a Grand National futamain (lóverseny). Xabi a TV sorozatok függője, imádja a film noirt, a rendőrös filmeket, Eastwoodot, Coppolat és Wilder filmjeit. Könyveket olvas Enric Gonzáleztől Raymond Chandlerig. Pomford azt mondja: "ne hidd, hogy ő egy tökéletes srác és, hogy flancos. Kapható egy sörre a világ legnormálisabb pubjában és habár repülhet magángéppel, mindig a fapadossal megy." Mikor felhozom ezt a témát Xabinak, ő meggyőzően azt mondja: "Nem szeretem magam úgy jellemezni, mint egy művelt embert és nem akarom, hogy mások azt higgyék, hogy az vagyok. De igen, érdeklődöm a focin kívül is dolgokért."



Colin Pomford hozzáteszi: " Xabi nagyon naív. Egyik évben volt egy titkos Mikulás húzás, amiben az egész csapat bent volt. Volt egy játékos, akire azt mondtuk, hogy nincs szakálla, ami egy angol kifejezés, ami azt jelenti, hogy az illetőnek nincs barátnője és nem is tudni, hogy a fiukat vagy a lányokat szereti-e. Xabi kihúzta a nevét. Elment egy kisállat kereskedésbe és vett egy madarat, [ angolul a szakáll "beard" a madár pedig "bird" a kettő kiejtése pedig nagyon hasonló] a csapat többi tagjának nagy meglepetésére. A legjobb dolog az, hogy következő évben ugyanazt a játékost húzta ki és vett neki egy doboz madáreleséget."


Öt év utána Liverpoolnál a Real Madrid hívta. 2009 augusztusában aláírt, de az összeget hivatalosan soha nem hozták nyilvánosságra, de azt beszélik, hogy 35 millió €-ba került. Az elmúlt négy évben karrierjének a legnagyobb diadalát éli, a világ legjobb középpályásának tekintik, a helye a nemzeti válogatottban megkérdőjelezhetetlen és Dél-Afrikában a Világbajnoki Kupát is felemelhette.

Ma a jövője még bizonytalan. 31 éves és a focista karrierjének a vége egyre közelebb van. "Hogy hogyan tervezem az életemet? Nem zárom ki, hogy edző leszek, de fel kell készülnöm rá. Szeretném magam beleásni a szoftverek világába és mobil alkalmazásokat létrehozni." Furcsa, hogy a beszélgetés alatt nem is láttam nála telefont. Ez valószínűleg modor kérdése.