VAD SZÍV
Azt mondja, hogy először még a hónap végéig sem tudta kihúzni... Most meg a világ a lábai előtt hever, egy futball isten a pasija, akit hősnek nevez és Hollywood kopogtat az ajtaján. Kizárólag a Voguenak a Guccival, a mi kirobbanó formában lévő címlaplányunk IRINA SHAYK.






A Vanity Fair Oscar partyn találkoztam vele. Megláttam és beszélni akartam vele, de még mielőtt kinyithattam volna a számat azt mondta: „Ne is gondolja rá.” , „Miért gondoltad, hogy mondani akarok valamit? – kérdeztem. „Nem gondoltam, de ismerem az ex-barátnődet.” A férfi emögött a történet mögött az amerikai filmrendező, Brett Ratner és akiről ez a történet szól nem más, mint a model a címlapunkról. Talán azt meg kell említenünk, hogy a rendező ex-barátnője a szintén modell Alina Puscau, akinek hasonló fizikuma van, mint a mi modellünknek és Ratner elismeri, hogy Irina szavai megragadták. „Felkeltette az érdeklődésemet és kacsintott is mellé.” –nevet. Ratner most fejezi be a Hercules: A trák háború című filmet. Irina Shayk az első partyn való találkozásnak köszönheti a filmes debütálását Megara-ként, aki a hős asszonya. „Nem voltam ott a castingon – magyarázza a filmgyáros - de nagyon le voltam nyűgözve mikor láttam a felvételeket. Tudja, hogy hogyan feledkezzen el magáról és hogyan legyen szerepben, okos és magabiztos. És kedvelhető is. Minden megvan benne, amire egy színésznőnek szüksége van. Dwayne Johnson, aki Herculest játssza azt mondta nekem, hogy az volt élete legjobb napja mikor a közös jeleneteket forgatták; és ez volt az első alkalom, amikor azt kívántam, hogy bárcsak filmsztár lehetnék, rendező helyett – viccel – nincs Irinához fogható. Egyetlen dolgot kell tennie, jó döntéseket hozni.





Valami, ami első ránézésre is nyilvánvaló. Az orosz a karrierjét a jó döntéseknek köszönheti, a márkáknak és magazinoknak, akik harcolnak a híres  alakjáért és a fotósok, akik másik dimenzióba repítenek, ha ráközelítenek azokra az ajkakra, amik egészen más világból valóak. A teste, ami olyan márkáknál volt látható, mint az Intimissimi, a Guess vagy a Morelatto, olyan címlapokon mutatta meg tökéletességét, mint a Sport Illustrated, vagy olyan fotóművészek munkáiban szerepelt, mint Mario Testino; és a kapcsolata Cristiano Ronaldoval biztos háttere a szakmai karrierjének. És az üzlethez is jó szeme van, most éppen az idejét próbálja meg felosztani a mozivásznon való debütálása, a második Beach Bunny kollekciója és Vogue címlaplány debütálása között, melyet Gucci támogat. Valami, ami teljesen igazolja New Yorkot, mágikus: „és mindent, amiről valaha álmodtam, itt megleltem.” De Irina folytatja az útját. És a mellékhatások, melyek garantáltak sem zavarják meg a jellemét. „Köszönöm, de én nem csinálok ebből nagy ügyet, néhány ember kedvel, néhány nem..” –mondja. Talán egy szerény orosz családba születve a sztyeppe közepén, 178 centivel az egyik, 90-59-89-es méreteivel a másik hóna alatt a lehető a legjobb módja annak, hogy elkezdődjön egy modern tündérmese.. és amilyen nehéz ezt megtalálni, olyan nehéz elveszíteni is.






Ahogy az lenni szokott, Irinát akkor fedezték fel mikor a testvérével részt vett egy modell iskola szépségversenyén. Utána pedig részt vett a Miss Chelyabinks versenyen. Addig az élete olyan volt, mint a többi halandóé: „Egy orosz kisvárosban születtem, az apukám bányász volt, egy szénbányában dolgozott; az anyukám zenetanár volt. Sosem volt túl sok pénzünk, de a családi kötelék mindig is nagyon erős volt, és még mindig az. 14 éves voltam mikor az apukám meghalt, és ez volt a legkeményebb pillanatunk; az anyukám két állást vállalt, én és a testvérem pedig a helyi korházban vállaltunk munkát nyaranta, hogy keressünk egy kis pénzt. Nagyon kevés kis pénzt, hogy őszinte legyek” A Miss Chelyabinks cím viszont új családi kötelezettségekkel járt számára. „19 éves voltam és külföldre költözni kihívás volt. Tudtam, hogy hatalmas a verseny és angolul sem beszéltem, de a családomnak szüksége volt a pénzre és a nővérem terhes volt. Így úgy döntöttem, hogy vállalom a kihívást. Az első állomás Párizs volt. Sokat olvastam, így volt néhány elképzelésem arról, hogy a Nyugat milyen lehet, tudtam, hogy a hazámon kívül is van élet, de a valóság nagyon más volt. Hatalmas gondjaim voltak a kommunikációval, teljesen kívül állónak éreztem magamat, és alig volt pénzem ételre is, nem hogy ruhákra. Emlékszem azokra az időkre, a szörnyű időkre mikor nem volt pénzem metróra és úgy kellett átugrani a beléptető kapun…" a dolgok megváltoztak köszönhetően a csodálatos Carlyne Cerf de Dudzeele-nek. „Ő volt az első, aki megadta számomra a lehetőséget, hogy egy top fotóssal dolgozhassak, Mario Testinoval; ő volt az, aki elindította a dominó effektust. És ezért örökké hálás leszek.”





És itt lépett be a képbe Carine Roitfeld „aki mindig is nagyszerű támogató volt” és újabban Ricardo Tisci, aki neki adta a Givenchy showt. A többi egy olyan történet része, ami még mindig íródik. Irina szerint a divat biznisz elég kemény. „ Bár mindenféle üzlet az. Rengeteg ego van és meg kell találnod a módját, hogy hogyan kezeld őket. Az emberek szeretnek, és az emberek utálnak, de ezzel nem nagyon tudsz mit csinálni”. Viszont modellünknek nincsenek nagy félelmei „Szeretek különböző dolgokat kipróbálni. Mikor megkaptam a Hercules forgatókönyvét, láttam, hogy a karakteremnek nincs sok szövege… Igazság szerint egyáltalán nincs szövege! Ez egy kicsi szerep, de egy hatalmas kihívás. Brett Ratner egy nagyszerű szakember és tudja, hogyan kell jó légkört teremteni a forgatáson, segít, hogy kényelmesen érezd magad és Dwayne egy lenyűgöző színész és nagyon vicces.” Irinának volt még egy esélye, hogy gyakoroljon.. Penelope Cruzzal, aki első rövidfilmjét rendezte az Agent Provocateour számára, Irina a színésznővel való tapasztalatiról beszél, mint mentor „Penelope meghívott egy vacsorára és megkért, hogy legyek a projekt része. Természetesen azonnal igent mondtam, nem akartam elszalasztani a lehetőséget, hogy vele dolgozzak. Csodálatos színésznő és igen jó rendező is. A forgatás alatt nagyon tisztán elmondta az instrukciókat és egyértelműsítette, hogy mit akar látni. Nagyon jó színészi tanácsokat adott nekem, amiket úgy érzem a jövőben használhatok…” Innentől kezdve a színészi karrier talán csak néhány színi leckényire van és a modell elmondta, hogy dolgozik rajta. „Igen, gondolkodtam már ezen. Nem hagyom elmenni a lehetőséget, ha jön.”






A kulcs a csillogó karrierében elmondása szerint a kitartás a tökéletességre való törekvés. „ Napi szinten dolgozok a testemen, és a lelkemen.. Minden nap. Próbálok pozitívan gondolkodni és nem hagyom, hogy elveszítsem magam a negatív dolgok között.” A génjeinek is köszönhet valamennyit, de ragaszkodik hozzá, hogy a külső nem elég. „Szeretek edzeni a konditeremben; van egy nagyszerű személyi edzőm, aki kidolgozott egy edzés tervet kifejezetten számomra, és egy óra az edzőteremben a legjobb módja, hogy beindítsunk egy napot.” A függősége, nevet, a paradicsomok „Tudom, ez furcsa, de a megszállottja vagyok. Reggelire eszem őket, és ha utazok, a táskámba pakolom őket.. Egy függő vagyok!!” És magával hozott egy orosz rituálét is, amit soha nem adna fel, az orosz „banya” „Hasonló, mint a szauna, csak száraz meleggel. A legjobb része a csapkodás nyír vagy tölgy ágakkal, csodálatos a bőrödnek és a vérkeringésednek”.  Ez is utal orosz születésére, ahogy sok más is amit a tweetjeiben láthattok, de semmi sem fogható ahhoz a sok pletykához amit a romantikus kapcsolatáról gyártanak. És azok a kis hivatkozások, amik orosz gyökereit képviselik, amik az otthonára és a családjára utalnak, és ő boldogan mesél róluk „A nagymamáim 77 és 88 évesek! Az idősebbik második világháborús veterán, aki sosem festette be a haját és csakis természetes alapanyagokból készült termékeket használ. Mindkettőjüknek kemény életük volt és nehéz dolgokkal kellett megküzdeniük.” Azt mondja, olyan gyakran megy haza amilyen gyakran csak teheti, legalább évente kétszer „Ez egy szent pillanat, szükségem van arra, hogy a családommal lehessek ahhoz, hogy feltöltődjek. Nagyon szeretem az orosz ételeket és hiányoznak, ha távol vagyok. A ’pelmen’ olyan, mint a ravioli, az ’okroshka’ pedig mint a barbecue… Az édesanyám és a nagymamáim nagyszerű szakácsok. Eszek és alszok egész nap! Ez az a hely ahol teljesen boldognak érzem magam.”






Mohó olvasóként ebben az esetben is kiáll az országa mellett és azt mondja, hogy kétség sem fér hozzá, hogy Dosztojevszkij a kedvenc írója. “Előny orosznak lenni, mert így élvezhetem az író műveit a saját nyelvemen. Szerintem lehetetlen lefordítani, nem számít mennyire jó fordítás is...megragadni az érzést, a szavakat, minden egyes csavart, minden rejtett üzenetet. Ezeket nem lehet más nyelven érteni. Akárhányszor olvasom Dosztojevszkijt újra és újra találok a műveiben valami újat.” Mikor az íráshoz fűződő szerelméről kérdezzük, bevallja: „az iskolában mindig arról álmodtam, hogy író leszek, de az élet egy másik jó lehetőséget adott nekem. Mindenesetre, imádom. Egyszer meglátogattam a nagymamámat és leírtam néhány dolgot az életéről, hogy milyen volt a háborúban harcolni 18 évesen, és hogy hogyan élte túl mindezt. Nem volt neki könnyű erről beszélni, de ezeket többnyire magamnak írtam.” Irina országához fűződő kapcsolata megjelenik támogatások formájában is melyekkel több gyermek alapítványt támogat. Közülük az egyik az a kórház ahol dolgozhatott és ezzel támogathatta a családját a nehéz időkben. „Azon a nyáron, a szülészeti részlegen voltam, falakat festettem havi 20$-ért. Emlékszem nagy hatást gyakorolt rám, az hogy rengeteg gyermeket otthagyott az anyukája, mert nem tudott róla gondoskodni így sokuk az árvaházban végezte. Azt mondtam magamnak, hogy egy nap ha tehetem szeretnék tenni értük valamit.” Irina nagyon orosz, mikor azt említem, hogy gyakorol-e valamilyen spirituális filozófiát, buddhizmust vagy jógát a válasza nagyon egyszerű: "Orosz ortodox vagyok. Ha valamilyen spirituális támogatásra van szükségem, elmegyek a templomba.”






A lelke a legjobb állapotban van. A West Village, az a hely ahol úgy döntött, hogy felépíti az életét, és sokat tett már érte „Ez a kedvenc környékem. Itt béreltem a első lakásomat mikor New Yorkba költöztem. Kimegyek és futok minden reggel végig a West Side Highwayen, néha csak napozok a fűben vagy ebédelek egyet. Rengeteg kis üzlet van itt és kávéházak, amelyeket sokszor nem egyszerű megtalálni..Ezek a kedvenceim! Szeretem itt sétáltatni a kutyámat, megnézni a Szabadságszobrot vagy New Jersey fényeit esténként. Hétvégente pedig a hatalmas kivetítőn filmeket lehet nézni, csodálatos!” Itt vannak a legcsodálatosabb élményei Cristiano Ronaldoval is, akivel, ahogy homályosan magyarázza „közös barátokon keresztül” találkoztak. Kivételt tesz, és egy szerelmes nő szavaival beszél a kapcsolatáról „Már több mint 3 éve vagyunk együtt és élvezem a párkapcsolatomat. Nagyszerű támogató, mindig az én oldalamon áll és tudja, hogy hogyan tegyen boldoggá. Tökéletesen megért és tökéletesen megérti azt is, hogy mi a munkám, ez nagyon fontos számomra. Imádom a munkámat és a vele járó utazásokat is, így olyan partnerre van szükségem aki megérti amit csinálok, és energiát ad.” Megoszt velünk néhány bölcsességet is. „Alkalmanként nagyon nehéz velem, és neki rengeteg türelme van hozzám; ilyenkor néha úgy érzem, hogy a pasim egy hős! De úgy gondolom, hogy egy kapcsolat a kölcsönösségről szól, de nem a sekélyes módon értem. Ez egy kemény munka és neked mindennap erőfeszítéseket kell tenned, így én is mindent megteszek, hogy a lehető legjobbamat nyújtsam neki, és támogatom, amikor csak szüksége van rá. Nagyon jól megértjük egymást, hasonló neveltetésben részesültünk és mindketten tudjuk, hogy most a karrierünkre kell koncentrálnunk. Ezért is ilyen különleges a kapcsolatunk.” Az esküvői harangokról nincs sok mondanivalója „Nem olvasom túl gyakran a sajtót. Inkább könyveket olvasok. Különben is, az emberek túl sok mindent beszélnek.” Voltak oda vissza hírek a kapcsolatáról, de hű marad a technikájához és nem beszél róla. „Azért nem beszélek sohasem a magánéletemről, mert nagyon privát ember vagyok és meg akarom védeni. Az embereket ez elszomorítja, és azt hiszik, hogy rejtegetek valamit, de szerintem meg kell húzni a határokat a munkád és a magánéleted között, tisztázni szeretném, hogy nem akarom a magánéletemet feltárni a nyilvánosság előtt. Az embereknek meg kellene ezt érteniük.” Amit korábban említett, hogy nagy családot szeretne, kutyákkal körülvéve valahol New York közelében, annak most sem mond ellent „mint minden nő én is akarok gyerekeket, családot és sok-sok állatot. De ezeket a dolgokat nem tervezed előre, a megfelelő idő el fog jönni és sohasem tudhatod előre, hogy ez mikor lesz.” Talán saját magát is látja azokon a hatalmas kivetítőkön a West Side Hightways-en, amiket úgy szeret? „Talán, egy nap…” mondja álszerénység nélkül, mint azok az emberek, akik valóra szokták váltani az álmaikat.
A fotósorozat július közepén Ibizán készült, ahol Irina a Gucci 2014-es kollekcióját viselte. A fotókat Giampaolo Sgure készítette, Claudia Englmann tervezésben. Ez Irina legelső (de reméljük nem utolsó) Vogue címlapja.

Így készült video: